Átalakítás előtt Románia régiói

Romániában az ország regionális átszervezése ígérkezik az elkövetkező hónapok legizgalmasabb politikai vitatémájának. Az erdélyi magyarok azt remélik, hogy az átszervezés végén a Székelyföldet is magába foglaló Kovászna, Hargita és Maros megye önálló régiót alkot majd.

Romániát 1998-ban az első olyan kormány osztotta fejlesztési régiókra, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vett. Az akkor elfogadott nyolcrégiós felosztás érdemi közvita nélkül került be a romániai jogrendbe.  
Ebben Bukarest és körzete önálló státust kapott, a többi hét régiót négy-hét megyéből rakták össze. A felosztás megalkotói gondosan vigyáztak, nehogy újraélesszék a történelmi régiókat, és az ezekhez kötődő regionális identitástudatokat. A politikai elit ugyanis máig úgy gondolja, egy efféle fejlemény az ország egységét veszélyeztetné. A régiókat - éppen ebből a megfontolásból - az égtájakról nevezték el.

Erdélyben három régiót hoztak létre. A Nyugati régió a történelmi Bánságot alkotó Temes és Krassó-Szörény megyét, valamint Hunyad és Arad megyét foglalja magába. Az Északnyugati régió a Magyarországgal szomszédos Bihar és Szatmár megyét, valamint Kolozs, Szilágy, Máramaros és Beszterce megyét foglalja magába. A Közép régióhoz sorolták a három székely megyét: Hargitát, Kovásznát és Marost, az egykor szászok által lakott Brassó és Szeben megyét, valamint a dél erdélyi Fehér megyét.

A nyolcrégiós felosztás egyébként ideiglenes megoldásként került be Románia EU-s csatlakozási szerződésébe. Ez - a statisztikai adatok tanúsága szerint - nem szolgálta a gyengén fejlett területek felzárkóztatását. A gazdag régiók még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek, és a régiókon belül is fokozódott a szegény megyék leszakadása. Ráadásul Romániának rendkívül rossz arányban sikerült lehívnia a számára elkülönített EU-forrásokat.

A régiófelosztás újragondolását 2004-ben a Tariceanu-kormány, 2008-ban a Boc-kormány is programjába foglalta, de egyiknek sem sikerült megvalósítania. Az RMDSZ 2009-ben benyújtott egy törvénytervezetet, amely egy 16 régiós felosztást javasolt. A tervezetet vita nélkül, hallgatólagosan fogadta el a szenátus 2010-ben, a képviselőház azonban azóta sem tűzte napirendjére.
2011-ben a Boc-kormány kísérletet tett arra, hogy óriásmegyékké alakítsa a nyolc fejlesztési régiót. Az RMDSZ-nek azt is felajánlotta, hogy a Közép régión belül Kovászna és Hargita megye őrizze meg önállóságát, de a javaslatot az RMDSZ elvetette, a kormánynak pedig le kellett mondania a közigazgatás átszervezéséről.

Victor Ponta - kétharmados parlamenti többséggel rendelkező - kormánya azt foglalta programjába, hogy közigazgatási hatásköröket biztosít a régióknak, de egyelőre a megyerendszert sem szünteti meg. A kormány ugyan még nem tette közzé a konkrét javaslatát, de a központi sajtó kész ténynek tekinti a jelenlegi nyolc régió megőrzését. A lapokban már inkább arról folyik a vita, hogy hol lesz majd egyes régiók fővárosa, és kik lesznek a pártok jelöltjei a régióelnöki tisztségre.
A régiók esetleges átszabása kapcsán mind a kormánypártok, mind az ellenzékiek úgy tettek, mintha csak a magyar célok gáncsolásához fűződne érdekük. Eddig csak azt hangoztatták, hogy elfogadhatatlannak tartanának egy "etnikai alapon" kialakított régiót.

Annak a jelei is mutatkoztak azonban, hogy a kormánypártok helyi képviselőinek a lokálpatriotizmusa nehezen egyeztethető össze a jelenlegi felosztással. Január végén valamennyi parlamenti párt Bihar megyei vezetője aláírta azt a szándéknyilatkozatot, amely szerint csak olyan régiót fogadnak el, amelynek Nagyvárad lesz a központja. A bihariak Kolozsvár árnyékából szeretnének kikerülni. Nagyszeben német polgármestere, Klaus Johannis közölte, többek között azért lépett be a kormányzó Nemzeti Liberális Pártba - amelynek az első alelnökévé választották -, hogy nyomatékosabban képviselhesse Nagyszeben régióközponttá válását.

Az RMDSZ vezetői kijelentették, az ország regionális átszervezésében jó kiindulópontnak tekintik a szövetség korábban benyújtott törvénytervezetét, de több alternatív javaslatot is kidolgoznak. Ezek egyike az lenne, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye mellett Beszterce is tartozzék a Székelyföldet magába foglaló régióhoz. Gazdasági érvek szólnak ugyanis amellett, hogy a székely megyék ne maradjanak a jóval fejlettebb Brassó és Szeben árnyékában.

A Székelyföld területi autonómiájáért küzdő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azonban azt közölte, számára a Hargita, Kovászna és Maros megye által alkotott régió is elfogadhatatlan lenne. Az SZNT ugyanis leválasztaná Székelyföldről azokat a területeket, amelyeket - éppen a magyarok arányának a rontása céljával - az 1958-as megyésítéskor csatoltak a három megyéhez.
Míg a történelmi Székelyföldön 73,5 százalékos a magyarság aránya, Hargita, Kovászna és Maros megyében ez már csak 57 százalékos lenne. Ha e három megye Beszterce-Naszód megyével alkotna közös régiót, a magyarság részaránya 46 százalékot tenne ki. A jelenlegi Közép-régióban 29 százalékos a magyarság aránya.